Tehát ki kellett találnom valamit a gyes hátralévő fél évére,hogy Emikével itthon maradhassak.Sajnos,én nem maradhatok "csak úgy" itthon,mert azt azért a család eléggé megérezné.

Szóval kitaláltam,hogy én eladok majd gyerekruhákat az interneten.Láttam,hogy mások is csinálják,biztosan van benne fantázia.Vettem is már pár dolgot így a gyerekeknek én is.

Kb.3 hete kezdtem,de a gondolat,hogy itthon kell csinálnom valamit,már régebben megfogalmazódott bennem.Kb.másfél éve fedeztem fel Vida Ági oldalát a Gazdagmami.hu-t és akkor kezdett el igazán érdekelni ez az egész.Én addig azt gondoltam,hogy dolgozni csak "munkahelyen" lehet,ahová bemész reggel aztán délután vagy este kijössz onnan.Persze,tudtam,hogy vannak másfajta munkák is,mint pl.az ügynököké vagy a postásoké,de ezek aztán egyáltalán nem vonzottak.

Rájöttem,hogy azzal kellene foglalkoznom,amit szívesen csinálok.Máskor is jártam Ausztriában gyerekruhát venni.Ott nagy hagyománya van a bolhapiacnak,rengeteg árus van és nagyon jó dolgokat lehet kapni.Náluk sokkal magasabb az életszínvonal,ezért gyakran cserélik sokszor az egész ruhatárukat.

Tényleg szép és jó lenne ez így,mert mindezt akkor csinálom,amikor a gyerkőc alszik.

Nagy a konkurencia,tudom,de egyszer élünk.Én mindenkinek azt javaslom,próbálja keresni az útját,mert nem biztos,hogy mindig mindent el kell viselni.

Én fél évvel ezelőtt visszamentem dolgozni,ráadásul egy olyan szférába,ahol pénzt is lehet keresni,de azt gondolom,hogy a gyerek az első.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.